Üzenetünk - Kisállat hamvasztás, a búcsúzás emberi módja

Valamiért megdobban a szívünk, ha kisállatot látunk, legyen az vidáman a farkát csóváló kutya, hátát gömbölyítő cica, lekonyuló fülű nyuszi, de akár hűvösen alvó kígyó. Mindegyikőnk megtalálja a kedvencét, a személyiségéhez, temperamentumához leginkább passzoló társat, aki a barátokon, rokonokon felül egy kis őszinteséget, ösztönösséget, örömet tud csempészni a hétköznapjaink szürke, unalmas vagy éppen túlterhelt világába.

Lássuk csak a gyermekeket, akiknek felhőtlen boldogságot okoz, ha egy szőrös kis "csoda" fülét, farkát ráncigálhatják, és a játék közben az élet nagy feladatait tanulhatják. Vagy a fiatal párt, akik a közös gondoskodást először egy édes kiscicán gyakorolják. Esetleg az egyedülállókat, akik megnyugvással veszik tudomásul, hogy igenis van, aki örül neki, hogy hazaértek, és aki a kimondatlan kérdésekre is komoly szemekkel válaszol.

Ezt az önkéntelen figyelmet, belső mosolyt használja ki a média világa is, hiszen most már mindenki tudja: a legjobban eladható reklámokban kutyus szinte biztos, hogy szerepel.

Miért is vagyunk így ezzel? Miért szeretjük őket, még ha néha "ebadta" papucsrágók is?

Mert feltámasztják bennünk a legjobb tulajdonságainkat. A szeretni tudást, a gondoskodást, tanulni, tanítani vágyást, az összetartozást, a játékosságot, a védelmezést, és a felelősséget.

A felelősséget, amely bizony tovább él kedvencünk halála után is. Amikor már kedvencünk létezésének minden örömét megkaptuk, legyen erőnk, és kitartásunk az emlékek megőrzéséhez és a végtisztesség megadásához is.

A gazdik ezen komoly, és szomorú feladatához szeretnénk segítséget nyújtani. Segítségünkkel méltón és kegyeletteljesen búcsúzhat kiskedvencétől. A hamvasztás és az azt megelőző szertartás emberivé teszi a gyászt.